Település történelme

Erdősmecske Község története

Erdősmecske község neve a régi magyar nyelvben használt Macske, Mikcse, Mekcse személynevekből keletkezett. A falu első tulajdonosa feljegyzések szerint egy Mik (esetleg Mikcs vagy Mikcse) nevű férfi volt, így a települést róla nevezték el.

A település neve a pécsváradi bencés apátság birtokaként már Árpád kori feljegyzésekben megtalálható, nevét először egy 1220-ból származó okmány említi. A falu ekkor az István király által a pécsváradi apátságnak adományozott 41 falu között szerepelt (akkor még villa Mykuse vagy villa Mikwzeh elnevezéssel). A falu életéről a középkorban csak nagyon keveset tudunk, a terület a 11. század elején még lakatlan volt, később magyarok települtek ide. Először 1542-ben írták össze Baranya megye lakosainak számát és ezen feljegyzésekben szerepelt Erdősmecske is, akkor 100 lakossal. A török megszállás idején a falu – sok más faluhoz hasonlóan – elnéptelenedett, később az egykori magyarok helyére szerbek, rácok (ortodox dél-szlávok) költöztek, ezért a falu a ,,Rácmecske” elnevezést kapta. 1657-ben a pécsváradi apát (Bartók István) megbízta Josanics Pétert az apátság török fennhatóság alatt levő településeinek összeírásával. Josanics megbízásából Baranyai János írta össze a településeket és az akkor Miczke nevű faluról a következőket fogalmazta meg:

,,Miczke: jó, rác falu Pécsvárad alatt, megműveletlen termőfölddel.”

1724-ben 32, főként rác család lakott itt. A németek bevándorlásával az ide települt rácok száma csökkenni kezdett: 1837-ben 310, 1850-ben 267, 1880-ban 128, 1890-ben 111, 1900-ban 87, 1910-ben 87, 1920-ban 56, míg 1930-ban már csak 30 szerb lakosa volt a falunak. A Rácmecske elnevezést a település mégis egészen 1934-ig megtartotta.

Valójában a lakosság összetétele már jóval korábban jelentősen átalakult. A törökök kiűzése után, a Habsburgok betelepítési politikájának köszönhetően a falu egyik részébe fuldai németek települtek. A németek betelepítése már az 1750-es évek előtt kezdődött.

A Széchényi Könyvtárban őrzött ,,Pesty Frigyes féle levelezés” szerint a faluban 1864-ben kezdődött meg a németek betelepítése, de a falu akkori lakosai szerint 1744-ben jöttek ide a külföldről származó németek. 1750-ben és 1751-ben 10 új német telepescsalád költözött Erdősmecskére, melyek a feljegyzések szerint Lovászhetényből, Fekedről, Fazekasbodáról, Cikóról és Apátvarasdról jöttek. 1766-ban e németek utódai építették itt az első templomot, melynek helyén a mai, 1813-ban épült templom áll, melyet a Kisboldogasszonynak szenteltek. A 19.század elején a német lakosság száma már meghaladta az itt élő szerbek számát, 1837-ben már 706 német lakott a faluban. Ez a szám tovább növekedett: 1850-ben 864, 1880-ban 808, 1890-ben 902, 1900-ban 827, 1910-ben 882, 1920-ban 879, míg 1930-ban 937 német lakosa volt a falunak. A 19.században a szerb lakosság jelentősen megfogyatkozott, számuk egyre csökkent, míg végül teljesen eltűntek. Ezzel egyidejűleg jelentek meg a 19. század közepén a magyarok, számuk az 1850-ben összeírt 9 főről 1930-ra 116-ra nőtt.

A német lakosság szempontjából a második világháború, annak lezárása és az azt követő kitelepítés hozott jelentős változást. A háború idején sok férfit besoroztak katonának, a háború végét követően sok nőt és férfi érintett a kényszermunkára való elhurcolás, számos családnak kellett elhagynia az országot. Az ekkor Erdősmecskéről elkerült lakók és utódaik közül ma sokan visszajárnak egykori lakóhelyükre.